A tájkép egy drámai kompozícióval nyílik meg; a tornyosuló, földszínű formák határozzák meg a teret, textúrájuk a föld zordságára utal. E kolosszális formák között egy vibráló folyó, vagy talán egy fényút kanyarog a mélykékbe burkolózó horizont felé. A központi terület élénk zölddel robban, ami átadja helyét az égboltnak. Egy fekete tehén áll a mezőn, sziluettje élesen kontrasztban van a zöldellő fűvel. Olyan érzésünk van, mintha a művész a környezet lényegét desztillálta volna, egy leegyszerűsített, szinte absztrakt látomást mutatva, amely még mindig élettel lélegzik. Az ecsetvonások magabiztosnak és folyékonynak tűnnek, mozgásérzetet keltve az egész kompozícióban.