A jelenet lágy, ködös atmoszférát áraszt, amely a művész fényképezésének mesteri tudásáról tanúskodik. A kompozíció elegánsan fel van osztva, a templomtorony a fák buja, élénk zöldjén keresztül kikandikál, a tekintetet felfelé vonzva. Az előtérben figurák vannak, akik látszólag egy szabadnapot élveznek. A stílusra jellemző ecsetkezelés laza és texturált, ami a mozgás és a levegősség érzését kelti. A művész ügyesen használta a zöld, a kék, valamint a sárga és a piros érintését, hogy a nyugalom és a melegség érzését idézze elő.