A zúgó hullámok uralják a jelenetet, zavaros energiájukat fehér és habos zöld árnyalatokban ragadva meg. A művész mesterien alkalmazta a mozgást kifejező ecsetvonásokat, szinte tapintható vízérzetet teremtve. Ezek az expresszív ecsetvonások egyfajta zűrzavart keltenek, tükrözve a tengerpart állapotát egy szeles napon. A távoli sziklák fenségesen emelkednek egy drámai égbolt előtt, különböző kék és szürke árnyalatokkal, amelyek a közelgő viharra utalnak, egyfajta várakozást adva az atmoszférának.

A kompozíció a néző tekintetét a horizont felé irányítja, ahol az óceán zűrzavara találkozik a föld szilárdságával. Egy magányos figura áll a vízparton, közel a tomboló hullámokhoz, ami a természet fensége közepette egy pillanatnyi önreflexióra utal. Ez a kontraszt hangsúlyozza a magány érzelmi hatását a túlnőtt erőkkel szemben, mélyebb gondolkodásra invitálva az emberiség és a természet kapcsolatáról.

Monet itt végzett munkája tükrözi innovatív megközelítését az impresszionista mozgalom során, megörökítve az múló pillanatokat és a fény áramlását. Színválasztása merész, a palettája hideg és meleg tónusokat ölel fel, bemutatva a fény interakcióját a vízen. Ez a darab egy csodálatos megtestesülése az impresszionizmusnak, megmutatva, hogyan uralhatja a légkör a tájat, és érzelmeket keltve a csodálat és alázat érzésével.