A mű egy figyelemfelkeltő portrét mutat be egy öregemberről, aki egy elegáns cilinderben van, és kifinomultság és kontempláció légkörét árasztja. Az ember öltözéke, a nehéz kabát és a magas gallér, bizonyos méltóságot sugall, ami valószínűleg arra utal, hogy jól megélt életéről van szó, tele még el nem mondott történetekkel. Az alakját hagyományos stílusban ábrázolják, amelyet rövid, energikus ecsetvonások jellemeznek, amelyek mind a textúrát, mind a formát előhívják – ezek az elemek, amelyekért Van Gogh híres volt, különösen későbbi műveiben.

A színpaletta tompított és monokróm marad, fekete, szürke és barna árnyalatokat használva, amelyek melankolikus légkört teremtenek. A cilinder kiemelkedik a háttérből, vonzva a néző tekintetét felfelé, míg a részletes arcvonások hiánya tovább növeli az alany körüli rejtélyt. Miközben ezt a portrét nézem, szinte érzem, hogy csendes csere folyik – egy kézzelfogható kapcsolat az idő és a tér felett. A férfi kontemplatív testtartása rezonál a reflexióval és nosztalgiával, megtestesítve Van Gogh képességét, hogy mélyen belenézzen az emberi érzelmekbe. Ez a darab tanúbizonyságot tesz a 19. századi művészet szcénájának érzelmi rezonanciájáról és művészi jelentőségéről, ötvözve a realizmust a pszichológiai mélységgel.