A műalkotás egy vibráló still life-ot mutat be, tele szín- és textúra-érdéssel. Az arra elrendelés bőség az virágokban mutathatkozik, különlegesen kiemelkednek a gazdag piros és fehér anemónák, a meleg fényt adó arany rügyek kíséretében. Az élénk zöld vázák tökéletes edényként szolgálnak a virágok harmóniájának megőrítésére. Minden egyes ecsetvonás Vincent van Gogh jellegzetes impasto technikáját tárja fel, ahol a festék sűrűrétegben alkalmazzák, szövetes felületet alkotva, ami szinte arra hívja a nézőt, hogy érintse meg a virágokat. Ez a tapintható minőség nyers intensitást ad a műnek, felidézve azt az érzést, hogy körül vagyunk véve a virágok illatával.

A kompozíció dinamikusan folytatódik a vásznon, a vibráló asztalterítő átlós elhelyezése mozgásérzetet teremt. A virágok színének ellentéte a halvány háttérrel életre kelti minden szirmot, intimnek és kiterjedtnek tűnő kapcsolatot teremtve. Itt a levelek susogását majdnem hallhatja, a természet vitalitását egy olyan pillanatban érezve, amely időtelen. Történelmileg ez a darab egy kulcsfontosságú pillanatot összegyűjt az artban, amikor a szín és forma felfedezése forradalmivá vált. Van Gogh munkái a boldogságról és az élet komplexitásáról beszélnek, akár egy egyszerű virágváza nyugalmában is érzelmi mélységet adnak.