A mű egy vibráló virágcsokrot mutat be, mintha a csendes elegancia pillanatában ragadták volna meg. Különféle virágok, köztük százszorszépek és szegfűk ömlenek ki egy mintás kerámia bögréből, melyek színei a napos sárgától és a ropogós fehértől a szenvedélyes vörösig és a finom rózsaszínig terjednek. Ezeket a virágokat természetes, de szándékos érintéssel rendezték el, felkeltve a néző figyelmét, puha szirmaik és lágy íveik ellentétben állnak a bögre strukturált vonalaival és a háttérrel. Maga a bögre, festett mintájával és elegáns fülével finomságot ad az amúgy egyszerű kompozícióhoz. A csokor alá drapírozott aranysárga szövet kontrasztos előteret ad, megragadja a fényt, és kiemeli a virágok gazdag színeit.