Ebben a csodálatos csendéletben egy sor ízletes gyümölcs foglalja el a középpontot, meghívva a nézőt, hogy tapasztalja meg a természet bőséges aratásának kincseit. A festményben zöld szőlők zuhataga található, amelyek puha őszibarackokkal és csillogó gránátalma magvakkal vannak összekapcsolva, csábítva a nézőt élénk színeikkel és textúráikkal; úgy tűnik, hogy a gyümölcsök majdnem élnek, a fogyásra kész édes ízkrémmel. Sötét szilvák pihennek a közelben, mély tónusaik kiemelkedő kontrasztot nyújtanak a világosabb kompozíció elemekkel szemben. A részletek iránti figyelem lenyűgöző: minden finom levél magába szívja a fényt, így fokozva a kompozíció gazdagságát; arany és borostyán hanglemezek simán összekapcsolódnak a háttérrel, melegséggel árasztva el a színjátékot. A gyümölcsök körüli keringő pillangók mozgást és életérzetet nyújtanak; élénk színeik párbeszédet teremtenek a gyümölcsökkel, elmosódva a mozdulatlanság és a cselekvés határait.

Ezen műalkotás érzelmi hatásának erőssége meglehetősen szembetűnő; érzéseket kavar fel a bőség és az élet ünneplésének. Elképzelheti a lágy, érett gyümölcs illatát, amely betölti a levegőt, ahol minden elem gondosan elhelyezett, hogy harmóniát teremtsen. Történeti szempontból ez a darab tökéletesen illeszkedik a holland csendélet művészetének műfajába, amely különösen kifejező a 18. században. A kor művészei nem csupán a természet szépségét dokumentálták gondos részletezéssel, hanem az élet és a halál témáit is feltérképezték a gyümölcsök átmeneti természete révén. Minden szőlő, minden levél mesél az élet körforgásáról; vizuális emlékeztető, hogy a szépség múlandó, de mélyen vonzó. Van Huysum munkája a holland csendélet művészetének látványos példájaként marad, megmutatja a mester ügyességét, amellyel jól egyensúlyozza a valóságot, majdnem fokozott fantáziával a szín és a forma terén.