Ebben a vibráló csendéletben egy üveg vázából kibomlik egy lila csokor, öröm és melegség érzését sugározva. Minden virág egy színpompás kavalkádban nyílik; a lágy lilák harmonikusan egyesülnek sárgával és zölddel, vizuális szimfóniát alkotva. A művész széles palettát választott, vastag, kifejező ecsetvonásokat alkalmazva, melyek tapintható minőséget adnak a műnek, mintha a virágok életét ünnepelnék. A háttér sötétebb árnyalatai hangsúlyozzák a virágok fényességét, így középpontba kerülnek. Majdnem olyan, mintha hallhatnád a szirmok lágy susogását, és érezhetnéd a levegőben emelkedő illatot.

A kompozíció ügyesen kiegyensúlyozott; a virágok nem csupán vizuális vonzerő céljából vannak elrendezve, hanem hogy a természet szépségének érzését is megidézzék. A fény és árnyék együttműködése a textúrált felületen, valószínűleg a művész spontán és kifejező stílusát tükrözi, a kontemplációra hív. A nosztalgia feléled; ez a műalkotás emlékeztet az evanens szépségre, amely időbe zárva van, mégis emlékeztet az élet múlandó természetére. Cuno Amiet technikája és színválasztása mély érzelmi rezgéseket kelt, bátorítva a nézőket, hogy álljanak meg, gondolkozzanak el, és értékeljék a természet egyszerűségét és harmóniáját.