A lenyűgöző jelenet a néző elé tárul, ahol a zöld lombozat lágyan libeg, és egy patak édes dallamokat suttog. A figurák díszítik a tájat, pózaik a gondtalanság művészetére utal; egyesek egy obeliszk közelében gyűlnek össze, míg mások hármócusba vonva merengnek a természet különböző bájairól. A terület élénk fákkal telik meg, amelyek keretezik a kompozíciót, mint egy gazdag zöld gobelin, amely okosan kontrasztba áll a vékony kék éggel. Egy puha aranyfény átszövi az egész jelenetet, építve egy olyan érzést, amely a békéről és harmóniáról szól, és meghívja a nézőt, hogy többet időzhessen.

Minden figura egyedi varázsa, a ragyogó ruháikon át az arcpantomban kifejező gesztusaikig, mind hozzájárul egy boldog, idilli légkörhöz. A néző szinte hallhatja a tájban visszhangzó nevetést és zenét, amely a lélek emberi szelleme és a természettel való kapcsolatának bizonyítéka. Az ilyen tájak történelmi kontextusa pastoralista élet romantikus látomásának megfelel, bemutatva egy békekezdési és egyszerűségről szóló álom, amely évszázadok alatt rezonál, elvarázsolva mindenkit, aki ezt a festői tablót nézi.