A mű a tavasz vibráló szellemét sugározza, bemutatva egy virágzó fát, amely büszkén áll egy élénk tájban. A fa, buja, fehér virágaival, mintha a vászonból nőne ki, megragadja az élet és életerő pillanatait. Monet ecsetvonásai energikusak és kifejezőek, a festék puha örvényei mozgásérzést keltenek—talán egy szellő simogatja az ágakat.

A háttérben a dombok harmonikus egyensúlyt teremtenek, finom zöld és sárga árnyalatok keverednek, miközben kék égfoltok bújnak meg a gyapjas felhők között. A fény a festményben kulcsszerepet játszik; táncol a leveleken és lágy fényt vetít, ami melegség és megújulás érzéseit kelt. Nézőként izgalmas érzés, hogy e nyugodt környezetbe kerüljek, érezzem a friss levegőt és halljam a levelek halkan susogását a szélben.