A gyengéd, csillogó alkonyati fényben fürdő jelenet nyugodt látképet mutat a távoli sziget felé, ahol az épületek melegen ragyognak a lesülő nap alatt. A művész ecsetvonásai finomak, apró, élénk ecsetvonásokból állnak, amelyek harmonikusan összeolvadva idézik meg a víz felszínén csillogó visszaverődéseket és a fölöttük ragyogó eget. A színpaletta pasztell rózsaszínek, kékek és arany árnyalatok lágy szimfóniája, mely békés, szinte álomszerű hangulatot teremt.

A kompozíció a kép előteréből indul, ahol egy magányos, fehér szövetbe burkolt fakereszt áll ki a vízből, és a távoli, lágyan körvonalazott épületekhez és vitorlásokhoz vezeti a tekintetet. Ez a békés pillanat csendes elmélkedésre hív, mintha hallani lehetne a víz lágy csobogását és érezni a hűvös esti levegőt. A 20. század elején készült mű az impresszionisták fény- és légköri hatások megörökítés iránti szenvedélyét példázza, kiemelve a művész mesterségét a természet múló szépségének ábrázolásában.