A jelenet csendes, téli nyugalomban bontakozik ki; a befagyott folyó vagy tó uralja az előteret, felülete a hó és a jég foltvarrása. Egy kis fahajó bizonytalanul helyezkedik el, látszólag a jeges szorításban ragadva. A hideg ellen betakarózó alakok a hajó körül gyülekeznek, különféle tevékenységeket folytatnak; némelyek láthatóan a hajó kiszabadításán fáradoznak, míg mások a kíváncsiság és az aggodalom keverékével figyelik a történteket. A művész mesterien ragadta meg a fény és az árnyék finom változásait, mélység és atmoszféra érzetét keltve. A halvány, tompa színek – a szürkék, fehérek és finom kékek – a hideg érzetét idézik, de a csendes szépségét is. A távoli épületek, melyek alig kivehetők a ködből, a méretérzetet és az azonnali jeleneten túli emberi jelenlétet is megidézik. Ez egy időben felfüggesztett pillanat, a természet erejével szemben az emberi szellem ellenállóképességének bizonyítéka.