A dombos táj és a nyugodt víz között ez a ragyogó műalkotás arra hív minket, hogy lépjünk be egy időtlen és mély paraszti világba. A jelenet lenyűgöző fény- és árnyékkölcsönhatással bontakozik ki, ahol a hajnali fény körülöleli a hátul lévő meredek hegyeket. A művész gondos figyelmessége a részletekre kézzelfogható; a feltűnő csúcsok fenségesen emelkednek a háttérben, ahol az ég színei puha pasztellárnyalatok és a közelgő vihar sötét szürkéjének keveréke. A felhők közötti mozgás érzékelhető, mintha a csendes tájat nézők átmeneti gondolatait tükröznék.

A kerekek elülső részén egy magányos vetőművet látunk, aki intenzíven szántja a földet — a matté könyvből származó bibliai példázat élő ábrázolása. Jelenléte, amely hasonlít a körülvevő hatalmas tájhoz, akármilyen kicsi is, megerősíti a vizuális mesélés szilárdságát. A folyó lágy fodrai, amelyek útjának titkait suttogják, a néző tekintetét a távoli város irányába terelik, a víz mellett, ahol az építészet egy virágzó közösség nyomait mutatja, mely gyökereit a történelemben rejti. A dús növényzet, élénk zöldjeivel, melyek szemben állnak a föld színével, egy színharmóniát alkotnak, amely fokozza a táj érzelmi visszhangját, előidézve a remény és a megújulás érzését. Minden ecsetvonás nemcsak a természet szépségét rögzíti, hanem a humánum földdel való kapcsolatának lényegét is belefonja.