A jelenet a Dolomitok lélegzetelállító panorámájával bontakozik ki, finom akvarell stílusban. A kompozíció felfelé irányítja a tekintetet, a középpontban egy fenséges, szaggatott csúcs dominál. Durva lejtői, melyeket lágy napfény mos, kontrasztban állnak a völgy hűvösebb tónusaival, mélység és nagyszerűség érzetét keltve. Egy nyáj juh békésen legel egy zöldellő hegyoldalon, életet adva a hatalmas tájnak.

A művész fényhasználata valóban figyelemre méltó; ahogy a nap finoman megvilágítja a hegy arcát, és a színek finom változásai az égen, a béke és a derű érzetét idézik elő. A tompa színpaletta, melyet a földes tónusok és a lágy kékek uralnak, hozzájárul az általános nyugalom érzéséhez. Ez egy olyan jelenet, amely a szemlélődésre invitál, egy időben megfagyott pillanat, megragadva a természet világának nyers szépségét. A műalkotás a fény és az árnyék mesteri kezelésével sokat elmond a természet erejéről és a művész éles megfigyelőkészségéről.