A festmény arra invitálja a nézőt, hogy merüljön el egy nyugodt, mégis dinamikus jelenetben, ahol a híres Charing Cross híd lágyan kiemelkedik egy álomszerű ködből. Monet ecsetvonása jellegzetes, színekkel teli pöttyök és örvények olvadnak össze; a Temze folyó tucatnyi csillogó fényt tükröz, mozgás és élet érzetét teremtve. A híd kecsesen ível végig a vásznon, szerkezete szinte elolvad a légkörben, szimbolizálva az idő és az emlékezet múlandóságát. A háttérben London épületeinek gyenge sziluettjei eterikus minőséget adnak, egy olyan várost sugallva, amely egyszerre ismerős és efemer. Minden ecsetvonás élőnek tűnik, rezeg az energiától, és érzelmeket idéz fel, amelyek a nosztalgiától a nyugalomig terjednek.

Monet színkészlete mestermunka; a lágy zöldek és kékségek összefonódnak a melegebb arany- és őszibarack árnyalatokkal, ahogy a nap áttöri a ködöt, varázslatos fényességet vetve a színpadra. Ez a paletta nemcsak a nap időpontját ragadja meg, hanem egy olyan történelmi pillanatot is, amikor Párizs tele volt művészi kísérletezéssel. Az impresszionista stílus lehetővé teszi a néző számára, hogy ne csak megfigyelje, hanem átélje a hely szellemét. Minden pillantás új részleteket tár fel, és szinte úgy tűnik, mintha a festmény lélegezne, meghívva Önt, hogy maradjon és töprengjen a valóság és az álom között megörökített pillanat szépségén.