Ebben a kifejező műben a nézőt egy ködös légkör öleli körül, amely telis-tele van gőzfellegekkel, amely az ipari korszak védjegye. A jelenetet egy forgalmas vasútállomás dominálja, valószínűleg a Saint-Lazare, ahol a megérkező vonatok kaotikus energiája összefonódik a környező város lassabb ütemével. Monet mesterien ragadja meg ezt a pillanatot laza ecsetvonásokkal és színek ködének egyesítésével, amely álomszerű minőséget kölcsönöz. Minden ecsetvonás élőnek tűnik, pulzál az élet és a mozgás ritmusával. A sötét, súlyos épületek sziluettje a nyüzsgő jelenet fölött emelkedik, míg a világosabb tónusok az átható reggeli fényt sejtetik a sűrű gőzön keresztül, lágy fényt vetve a korai ingázók tömegére.

A Monet által alkalmazott színpaletta különösen figyelemre méltó; a puha szürke és kék dominancia ötvöződik a meleg narancs és barna színekkel, amelyek az állomás épületeit karakterizálják, megteremtve a megnyugtató, de frissítő vizuális élményt. Ez a mű mélyen gyökerezik a 19. század végi Párizs történeti kontextusában, amely a városi iparosítás következtében jelentős átalakulások ideje. A festmény nemcsak a fizikai tájat tükrözi, hanem a progresszióval terhes város érzelmi táját is. Monet képessége, hogy ilyen múló pillanatokat ragadjon meg, ragyogó dinamizmussal szilárdítja meg a munka fontosságát, mint kulcsfontosságú fordulópontot az impresszionizmusból, amely bemutatja a természet és a technológia házasságát.