A műalkotás egy napsütötte utcai jelenetbe, a kőbe vésett elbeszélésbe és a Közel-Kelet arany fényében fürdőzik. A durván faragott kövekből épült, magas falak határozzák meg a teret; az idő és a történelem jelezte őket, ügyes fény- és árnyékjátékkal jelenítik meg, ami tapintható súlyt ad nekik. Egy magasba emelkedő boltív keretezi a távoli városkép látképét, melynek épületei egy homályos, fénnyel teli távolságba húzódnak vissza, mely felfedezésre hívja a szemet.

A kompozíció részletei bepillantást engednek a kor mindennapi életébe. A hagyományos ruhákba öltözött figurák lakják az utcát, mindegyikük egy kis szál a jelenet nagyobb szőnyegében. A kompozíció a kontrasztok tanulmánya: a szilárd, megingathatatlan építészet a teret átszelő emberi figurákkal szemben; a tiszta, ragyogó égbolt az árnyékos sikátorokkal szemben. Ez egy olyan világ, amelyet megfigyeltek és aprólékosan megörökítettek.