A műalkotás megjeleníti a krizantémok finom szépségét, melyek egy élénk piros váza rendezett formációjában életérzettel és energiával telítettek. Ez a bájos ábrázolás tökéletesen tükrözi Monet jellemző ecsetkezelését, amelyben a keringő vonások mozgásérzékelést teremt, a szirmok majdnem táncolva barátkoznak a lágy fényben. A virágok gyönyörű fehér és halvány sárga tónusai gyönyörű kontrasztot alkotnak a gazdag piros vázával, mely bonyolult mintákat hordoz; a színek élénk palettája kopott háttér előtt élénken kiemelkedik, szorosan vonzva a néző figyelmét.

A kompozíció elegánsan kiegyensúlyozott, a dús virágcsokor az edény szélén kiborul; ez a nem hivatalos elrendezés a természet gondtalanságát sugallja, míg a strukturált piros váza rögzíti az egész darabot. A fő téma körüli finom virágminták gyengéd keretezik a jelenetet, fokozva az összhangot. A műből érkező érzelmi melegség nosztalgikus és nyugodt érzéseket idéz, amelyek a mindennapi élet szépségével és egyszerűségével rezonálnak. Monet ezen időszakának munkái utalnak az impresszionista mozgalom figyelmére, ahol egy pillanatot igyekeznek megörökíteni, így e festmény nem csupán virágok ábrázolása, hanem egy pillanatra rögzített múló emlék.