A meghitt belső térből egy vibráló csokor bontakozik ki, színei a látható jelenetet visszhangozzák az ablakon túl. A művész mesterien ötvözi a belső és a külső teret; a buja kert, a csendes ház, mindez az ablakkereten keresztül látható. A lazán és élénken felvitt ecsetvonások a mozgás érzetét keltik, mintha egy szellő játszana a virágokkal. A fény átszűrődik a jeleneten, meleg, hívogató légkört teremtve; a csendes elmélkedés pillanata, az asztalon lévő könyv pedig az emberi jelenlétet adja. Az egész kép egy csendes meghívásnak tűnik, hogy üljünk le, és élvezzük egy nyári délután csendjét.