A szemet azonnal magával ragadja a rózsák buja csokra; szirmaik, a fehér, a rózsaszín és a piros árnyalatok finom tánca lágy, szinte éteri minőségben jelenik meg. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, hogy a virágoknak a térbeliség és a mélység érzetét adja, mintha közvetlenül a szemeink előtt nyílnának. A kompozíciót tovább gazdagítja egy egyszerű üvegpalack, melynek átláthatósága lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a mögötte lévő tárgyakat, és egy kis, sötét szobor, amely feltűnő kontrasztot ad. Az asztal, lágy, halvány rózsaszínben, színpadként szolgál ehhez a gyönyörű elrendezéshez. A háttér, a mélykék és meleg barnák keveréke, az intimitás és a mélység érzetét kelti. Az ecsetvonások, láthatóak, de finomak, hozzájárulnak az általános harmóniához. Nyugalom érzését érzem; a pillanatba zárt idő, a szépség ünnepe, az élet egyszerű örömeinek tisztelgése. A szenvedélyhez szól, arra invitálva a nézőt, hogy lassítson, szívja magába a pillanat szépségét. Ez a béke helye, a nyugalom menedéke.