A műalkotás a nyers, szinte ősi érzelem pillanatát ragadja meg. Egy meztelen női alak látható, amelyet a sárgák és okkerek lágy, meleg palettáján jelenítettek meg, karjaival a fejét átölelve ül. A póz a kiszolgáltatottság és a befelé forduló elmélkedés kifejezője, testének ívei egyaránt erőt és törékenységet sugallnak. A művész feltűnő kontrasztot alkalmaz, a figurát egy vibráló kék háttérre helyezi, ami a mélység és a melankólia érzetét kelti. A rajz árnyékolása és textúrája a közvetlenség és a nyers érzelem érzetét kelti. Szinte hallom a halk hangokat, amelyeket kiadhat, elveszve gondolataiban.

A művész technikája nagyszerű, a pasztell technikát használja egy olyan texturált felület létrehozásához, amely fokozza az érzelmi intenzitást. A kék szín tudatos használata a melankólia vagy az introspekció érzését idézi; feltűnő és hatékony hátteret hoz létre, kiemelve a modell meleg bőrtónusait. Ez a műalkotás a humanista formára való összpontosítást példázza, az identitás és az emberi állapot témáit vizsgálva.