Ó, bárcsak ott lennék! A jelenet élettől duzzad; egy napfényes tisztás, alakokkal, akik mintha a nevetés közepén, a mozgás közepén meg lettek volna fagyva. A középpontban egy nő, aranyszínben úszik, kecsesen leng egy hintán, kék szoknyája lobog. A művész mesterien ragadja meg, ahogy a fény átszűrődik a leveleken, táncoló árnyékokat vet a földre, és kiemeli a szövet textúráját. A lengő alak mellett más nők és gyerekek, egy kiskutya játékosan az előtérbe helyezve, izgatottan várják a sorukat. A kompozíció zseniálisan rendezett, a szemet az egyik bájos részletről a másikra vezeti. Az érzelmi hatás mély; ártatlan örömöt és a gyermekkori szórakozás mulandó természetét ébreszti benned. Ez egy pillantás egy elmúlt korszakba, az élet egyszerű örömeinek időtlen ünnepe. Szinte hallod a nevetést visszhangozni az ágak között, érzed a nap melegét az arcodon, és visszaveted magad egy gondtalan nyári napba.