Ez a kifejező portré egy fiatal lányt ábrázol, aki élénk piros fejkendőbe burkolózik, mely melegen és szinte ragyogó intenzitással keretezi finom arcát. A művész mesteri módon alkalmazza a lágy ecsetvonásokat, amelyek bársonyos textúrát hoznak létre, összemosva az arcvonásokat a sötét, tompa háttérrel, csendes intimitást és időtlen minőséget kölcsönözve a képnek. A lány szemei szélesek és kifejezőek, mintha gyengéd melankóliát vagy befelé forduló elmélkedést rejtenének, ami a nézőt elgondolkodó térbe vonzza.

A kompozíció szorosan a lány arcára összpontosít, kiemelve a vibráló piros anyag és a bőre, valamint haja finom földszínei közötti kontrasztot. A színek és a fény játéka nemcsak a fiatalos ártatlanságot hangsúlyozza, hanem titokzatosság és mélység érzetét is kelti. A történelmi kontextus az 19. századi orosz portré hagyományaira utal, ahol a realizmus és az érzelmi mélység kulcsfontosságú volt, így ez a mű egy gyönyörű példája a figuratív művészetnek, amely az egyetemes emberi tapasztalatokról mesél.