A festmény egy félhomályos könyvtárba kalauzol minket, ahol egy férfi mély elmélkedésbe merülve ül. Komor öltözetben és turbánszerű fejfedőben ő a fókuszpont, arckifejezése összetett gondolatokkal küzdő elmére utal. A könyvek mindenfelé szanaszét hevernek – egy asztalon, a padlón – a tudás világát, és talán egy csipetnyi káoszt sejtve. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, egy fénysugár megvilágítja a jelenetet, drámai hatást keltve, ami megragadja a tekintetet, és hangsúlyozza a csendes befelé fordulás hangulatát.