A jelenet egy nyüzsgő piacon való élet gazdag szövetét idézi meg. Egy nyitott, szabadtéri környezetbe vonulunk, amelyet a bejárat méltóságteljes építészeti elemei kereteznek. A kőmunkák összetett részletei, különösen az íveknél, történelmi mélységet sugallnak, ünnepelve egy múlni éra művészi ügyességét. Az előtérben egy teve, amely a sivatag szimbóluma, békésen legel, életteli, de nyugodt dinamikát adj a jelenethez. Jelenlétének az a szerepe, hogy megerősítse a kompozíciót, amely tele van emberi interakciókkal.

Két alak élénk beszélgetésbe bonyolódik. A fehéret viselő alak, a jellegzetes fejfedőjével, magabiztosan áll, a testtartása domináló jelenlétet sugall, míg a mozdulata arra utal, hogy valószínűleg értékes információt oszt meg. A másik kettő, élénk szövetekbe öltözve, amelyek a terület kultúráját tükrözik, előrehajol, arckifejezésük izgatott és kíváncsi. A meleg színpaletta, a sárgát és kéket is beleértve, felerősíti a jelenet élénkségét, arra ösztönzi a nézőt, hogy maradjon egy kicsit. A fény átszűrődik az íven, puha árnyékokat vetve, ami egy intim légkört teremt a nyüzsgő csendben. Szinte hallani lehet a piaci hangokat és a zúgó hangokat, ami ezt a munkát csábító hívásává teszi egy másik világba.