A festmény egy rejtélyes szépségű jelenetet mutat be. Három alak dominál a kompozícióban; bőrtónusaik melegek, majdnem arany árnyalattal, ami kontrasztban áll a lombok és az ég hűvösebb zöldjeivel és kékjeivel. Két nő ül egymás mellett, tekintetük intenzív és közvetlen; az egyiken hosszú, leomló vörös haj van, virágokkal díszítve, míg a másikon sötét haj és egy befelé fordulóbb kifejezés látható. Mögöttük egy férfi szemléli őket elmélkedő tekintettel, vörös szakálla és átható szemei a jelenethez egy réteg összetettséget adnak.

A fény és az árnyék kölcsönhatása magával ragad. Az alakok mintha puha, diffúz fényben úsznának, ami időtlenség érzetét kelti bennük. A művész ecsetvonásai láthatók, textúra és mozgás érzését keltve. A kompozíció formáinak szándékos elrendezése és a színek megfontolt egyensúlya a misztérium és a vonzalom érzetét idézi elő. Olyan, mintha a kép egy álomvilágba engedne bepillantást.