Egy dinamikus és drámai jelenet tárul elénk, ahol egy magányos lovas élénk sárga és vörös ruhában bátran vezeti élénk lovát egy sekély folyóágon át. A ló elemelte első lábait, miközben a paták körül fröccsen a víz, erős feszültséget és azonnaliságot sugallva. A lovas emelt karja mintha az elemekkel küzdene vagy ösztönözné a lovát, míg összpontosított tekintete áthatol a borongós égen. Sötét felhők gyülekeznek, élesen kontrasztálva a megvilágított alakzal, izgatottság és kaland hangulatát keltve.

Az olajfestmény kifejező ecsetvonásokkal készült, melyek a romantika jellemzői, és a nézőt egy egzotikus titkokkal és hősies törekvésekkel teli világba repíti. A földszínekből álló paletta intenzív mélységet ad, mély barnákat, okkereket és tompa kékeket egyesítve, hogy megragadja a kemény tájat és nyugtalan légkört. A mű a 19. század közepének észak-afrikai témái iránti érdeklődést tükrözi, szimbolizálva a távoli tájak vonzerejét és veszélyét. A művész magabiztos szín- és textúrahasználata élettel tölti meg a pillanatot, érzékivé, élénkké és mélyen megindítóvá téve azt.