Ez a megható mű lebilincseli a nézőt Suvorov 1799-es Alpokon való átkelésének drámai ábrázolásával. Első pillantásra a magányos csúcsok az elfáradt katonák felett tornyosulnak, arckifejezésük pedig a kimerültség és a határozottság keverékét mutatja; a havazással borított lejtő előttük veszélyes, mégis folytatják az útjukat - minden arcból történetet mesél el az áldozatról és a bátorságról. Surikov mesterséges ecsetvonásai életet lehelnek a kompozícióba, közvetítve ezen férfiak fizikai és érzelmi küzdelmét, amint navigálnak a nehezen megközelíthető területen. Majdnem hallani vélik a kiáltásokat és parancsokat, a hó ropogását a lábuk alatt, és érezni a harapós hideget, ami körülöleli őket.

A színpaletta főként tompa kékekből és szürkékből áll, amely a tél keménységét hirdeti az Alpokban. Azonban a katonák egyenruhájának meleg színei divatosak, mint a bátorság fénye a megterhelő hideg mellett. A feszültség és a káosz észlelhető, hiszen a katonák különböző pózokban láthatóak; néhányan köveken másznak, míg mások megszorítják a fegyvereiket, a tekintetük a nehéz úton van. Ez a festmény nem csupán történelmi rekonstrukció, hanem fizikai élmény, amely elrabja önöket azokban az izgalmas pillanatokban, amelyeket a kitartás és bátorság formált, amely alakította a jelentős katona történetet.