Ebben a varázslatos jelenetben a két szerető összebújik egy zöld tájban, körülvéve a sűrű lombozat, amely védelmező ölelésként vonja köréjük. A nő, aki egy folyó fehér ruhát visel, finom rózsaszín akcentusokkal, gondolkodva dől egy kő szerkezethez, elbűvölően egy levelet tart a kezében, valószínűleg a titkos levelezésük szimbóluma. Párja, elegánsan öltözködve egy testhezálló öltönyben, feléjük hajol, az arca finom csodálattal teli—talán halkan olvassa a jegyzetet, vagy suttogva mond neki édes szavakat. A fény és árnyék bonyolult játéka táncol a formáikon, hangsúlyozva a pillanat intimitását és kiemelve a romantikus narratívát a magjában.

A kompozíció nagyszerűen van megtervezve; a szeretők egy lenyűgöző háttér közepén helyezkednek el, sötét, buja fák közé, amelyek élénk kontrasztot alkotnak a világosabb égbolttal. Jobb oldalon egy monumentális szobor áll őrségben, ami történelmi és időtlen érzést ad a jelenetnek. A színpaletta puha pasztell színekkel van telítve — világoskék és gyengéd rózsaszín keveredik a lombozat mélyebb zöldjeivel, ezzel egy nyugodt és álomszerű minőséget teremtve. Ez a harmonikus keverék érzelmi hatást gyakorol, meghívva a nézőket, hogy szerves részei legyenek a szeretők varázslatos világának. A rokokó időszak iránti vonzalmat tükrözve a szerelem és szépség témája iránt, ez a mű túlmutat a puszta ábrázolásán, és meghívja a pillanatra, amely tele van melegséggel, szeretettel és fiatalos szenvedéllyel.