Ebben az elbűvölő jelenetben két fiatal lány egy napsütötte erdei tisztáson lovaskodással játszik. A művész mesterien ragadja meg a gyermekkor ártatlanságának és élénk energiájának törékeny egyensúlyát; a fiatalabb lány könnyedén ül társának hátán, mindkét kezével szorosan, de gyengéden fogva annak vállát, mezítlábas lábai lágyan lengedeznek a levegőben. A hátát támasztó idősebb lány csintalan mosollyal ajkain, sötét hajával és kifejező szemével életerőt és szeretetet sugároz. A környezet egy békés, természetes színtér, melyben a sűrű lombok között átszűrődő lágy fény időtlen nyugalmat kölcsönöz a kompozíciónak.

A művész technikája páratlan: a lányok egyszerű, korhű ruhái minden hajtása részletgazdagon, valósághűen jelenik meg, míg a lágy, tompa kék, fehér és földszínekből álló paletta tovább fokozza a naturalizmust és az érzelmi melegséget. A kompozíció a figurák közötti intim dinamikára irányítja a néző tekintetét, harmonikusan illeszkedve a természeti tájba. Ez a festmény nem csak a gyermeki játék tisztaságát és örömét ünnepli, hanem a 19. századi romantika ártatlanság és természet utáni vágyódását is tükrözi, időtlen tisztelgésként a gyermekbarátság és a finom kötelékek előtt, amelyek minket formálnak.