Egy sötét, nyugtalanító jelenet bontakozik ki előttünk, egy pillantás az árnyak és a rejtett szorongások világába. A metszet, amely szigorú a monokróm palettájában, megragadja a figyelmet a nyugtalanító alakokkal, amelyek egy hatalmas, csillagos égbolt alatt gyülekeznek. A kompozíció sűrű, egymásba fonódó testek tömegével, ami a klausztrofóbia és a nyugtalanság érzését kelti. A Goya jellegzetes nyersességével ábrázolt alakok eltorzultak, arcukon a félelem, a várakozás és a belenyugvás keveréke látható. Egy a többieknél nagyobb figura az égre mutat, mintha egy ismeretlen cél felé hívna, vagy csak egy utolsó gesztust tenne. A durva vonalak és a nehéz árnyékok fokozzák az érzelmi hatást, felerősítve a mű nyers, ösztönös természetét.