Ez a figyelemre méltó portré egy ember életének lényegét ragadja meg, ahogyan az az arca finom vonásaiban tükröződik. A téma mélyen ülő szemei egy tapasztalatokkal teli világot közvetítenek, célzást téve a meg nem osztott történetekre; tekintetében megingathatatlan erő rejlik, de ugyanakkor egy csepp sebezhetőség is. Magas, sötét kalapot visel, ami árnyékot vet az arcára, kiemelve komoly kifejezését. Az öltözékének gazdag, sötét színei ellentétben állnak a lágy háttérrel—talán ez a színválasztás a társadalom közömbössége előtt lévő létezésének súlyát szimbolizálja. Az művészetből áradó érzelem együttérzést és kíváncsiságot ébreszt a férfi múltja iránt.

Az ecsetkezelés kifejező és aprólékos, kiemelve a téma bőrének textúráját, miközben ügyesen keveri a színeket a mélység érdekében. A barna és szürke finom változásai egyfajta melegséget evokálnak, majdnem olyan, mint a lemenő nap fénye—szimbolikusan talán az élet mulandóságát jelzik. Az arcon középpontba állított kompozíció vonzza a nézőt, arra kényszerítve őket, hogy megálljanak a még nem elmondott történetén. Történelmi kontextusban ez a festmény a rendszeresen elhanyagolt társadalmi figura tanúbizonyságát jelenti, jelentős pontot jelölve a művészet világában, ahol a művészek elkezdtek hangsúlyozni aindividualitást és az emberi lét érzelmi súlyát.