Ez az eleven jelenet energiával és élénk karakterekkel teli, megörökítve egy hagyományos fesztivál lényegét, ahol a tömeg együtt ünnepel. A kompozíció sűrű, különböző figurákkal teli: fehér ruhás táncosnők kecsesen pörögnek, maszkkal ellátott alakok és vidám, élénk arckifejezések jelenítik meg a közös ünneplést. Egy hatalmas zászló, melyen egy játékos arc látható, uralja a képet, felfelé irányítva a tekintetet és szürreális hangulatot kölcsönözve az eseménynek. A háttérben magas fák és egy viharos, felhős égbolt ad dinamikus hátteret, fokozva a jelenet drámaiságát. A színpaletta gazdag, ám kissé tompított, földszínekkel, füstös szürkékkel, fehér és kék árnyalatokkal, a fény és árnyék kontrasztja kiemeli a mélységet és a mozgást. A ecsetkezelés laza, de céltudatos, mozgalmasságot sugall, anélkül, hogy káoszba fulladna, így az ünnep pezsgő hangulatát érzékelteti.

Az érzelmi tónus az ünnepi öröm és a titokzatos, fenyegető misztikum között ingadozik, amit a maszkok és a zászlón lévő allegorikus figura is tükröz. Történelmileg a mű egy karneváli rituálét ábrázol – a szardínia temetését, amely a tél elűzését és a tavasz megújulását szimbolizálja. A kép egyaránt dokumentuma a spanyol néphagyománynak és mélyreható vizsgálata a kollektív katarzisnak, egyesítve a humort, hagyományt és a társadalmi rítusok finom kritikáját mesteri módon.