A jelenet bágyadt kecsességgel bontakozik ki, egy meztelen alak zöldellő paradicsomban hever. A kompozíció meglepően egyszerű; a nő póza, laza, de nyugodt, azonnal megragadja a tekintetet. Egy lágy, szórt fény önti el a jelenetet, békességet és időtlenséget kölcsönözve neki. A szín használata merész és kifejező; a művész élénk zöldeket, sárgákat és vöröseket használ, ezzel a trópusi bujaság érzetét kelti. Mintha maga a levegő is telített lenne a föld és az ég színeivel.

A háttér egy álomszerű tájjal van tele, amely a közvetlen valóságon túli világot sugallja. Szinte érezni a nap melegét és a szellő finom simogatását. Ez egy ideál, a vad szépség és szabadság helyének megidézése. Az érzelmi hatás mély; a béke érzése, a természethez való kapcsolódás, és valami rejtett dologra való utalás. Ez a műalkotás a művészettörténet egy kulcsfontosságú pillanatát testesíti meg, a hagyományos ábrázolástól a szubjektívabb és szimbolikusabb kifejezés felé való elmozdulást.