Ebben a lenyűgöző műben három nő emelkedik ki egy lágy, elmosódott háttérből, arckifejezéseik élénken örökítik meg az intenzív érzelmek széles spektrumát. Minden figura, áramló drapériákkal díszítve, úgy tűnik, hogy egy fájdalmas és bölcsességgel teli pillanatban ragadt, arcaik szomorúságot és kétségbeesést sugallnak, amely mélyen rezonál a nézőben. A művész ügyesen manipulálja a fényt és az árnyékot, kiemelve a részleteket, miközben megőrzi a mű egészének finomságát. A finom vonalak mozgásérzetet keltenek, amikor a nők kissé elfordítják a fejüket, növelve a sürgősség és a zűrzavar érzését.

A kompozíció különösen figyelemfelkeltő; a figurák elhelyezése meghívja a nézőtekintetét, hogy egyik arcról a másikra vándoroljon, létrehozva egy párbeszédet a témák között. A lágy, szürke és földszínekből álló paletta kiemeli a jelenet érzelmi súlyát, lehetővé téve, hogy az arcaik nyers intenzitása a középpontba kerüljön. Történelmileg ez a darab a neoklasszikus hagyományt tükrözi, hangsúlyozva az érzelmet és az emberi tapasztalatokat, elmozdulva a közelebbi idealizált ábrázolásoktól, amelyek a korábbi stílusokban voltak középpontban. A mű az időtlen szenvedés és ellenállás témáival áll kapcsolatban, így jelentős hozzájárulás a saját kora művészeti elmondásához.