Csend telepszik a jelenetre; egy nő hosszú, lengedező ruhában, leplezett fejjel kinyújtja a kezét. Nem látjuk, mit kínál, de a körülötte lévők gesztusai mindent elmondanak. A durva kőfal közelében húzódnak meg, árnyékban és sebezhetően, arcuk fáradtságtól vésett, a mindennapi élet durva valóságának tanúsága. A fény és a sötétség kölcsönhatása drámai hatást ad, intimitásérzetet keltve, a néző tekintetét a központi cselekedetre irányítva. A vonalak erősek, szinte nyersek, de tökéletesen megragadják a pillanat nyers érzelmeit. Ez nem a nagyság vagy a hősiesség jelenete, hanem az egyszerű emberi kedvességé. Ez a mindennapi emberek küzdelmeinek és ellenállóképességének durva emlékeztetője. A művész technikaválasztása növeli a mű erejét, a mély elmélkedés érzését keltve.