A mű egy lenyűgöző, szürreális víziót tár elénk. Egy férfi, Luther Burbank, egy híres kertész áll egyenesen, összefonódva egy fatörzzsel. A mellkasából egy buja növény fakad ki, hatalmas, vibráló zöld levelekkel. A kompozíció két elkülönült szférára oszlik: a föld felett és alatt. Fölül egy derűs tájkép terül el a felhős ég alatt; a férfi felsőteste összefonódik a fával. A föld alatt a férfi teste csontvázként jelenik meg, lábai és törzse összefonódik a fa gyökereivel, a élet és a halál körforgását szimbolizálva. A művész ügyes színkezelése nyilvánvaló, a föld sötétbarna és a lomb zöldje közötti kontraszttal. Az érzelmi hatás mély, a halandóságról és az emberiség és a természet közötti tartós kapcsolatról való elmélkedés érzését kelti.