Ez a festmény élénken ábrázol egy nyugodt vidéki jelenetet, ahol három parasztasszony gyógynövényeket szed egy kiterjedt mezőn. A művész pontillizmus technikáját alkalmazza — apró, elkülönült színes pontokat használ, amelyek mintákat alkotva formálnak képet — ami életet lehel a természetes környezetbe és a figurákba. A kompozíció kiegyensúlyozott, két asszony hajolva dolgozik, alakjukat ritmikusan kiegészíti a kosarat tartó álló nő. A horizont szélesen nyúlik el egy hatalmas ég alatt, amelyet kék, szürke és fehér mozaikpontok alkotnak, tágasság és változékony idő érzetét keltve.

A színpaletta lágy, mégis élénk, földes zöld és barna árnyalatokat dominál, kék és tompa vörös érintésekkel, tükrözve a természetes környezetet és a vidéki élet egyszerűségét. A mű csendes, elmélkedő hangulatot idéz elő; szinte hallani lehet a fű susogását és érezni a friss levegőt a felhős ég alatt. 1886-ban készült, a francia művészeti innovációk időszakában, tükrözi a művész elkötelezettségét a mindennapi munka méltóságának ábrázolásában a természet változó fényében — tisztelgés a vidéki lét és az impresszionizmus fény- és szín iránti érdeklődése előtt.