Ez a kifejező jelenet három, finom, lebegő ruhába öltözött nőt ábrázol, akik egy márvány medence körül gyűltek össze, háttérben egy hatalmas, nyugodt tengerrel. A központi alak kecsesen a lábujjain állva nyújtja kezét a fekvő nő felé, akinek laza testtartása gyönyörű kontrasztot alkot az álló alak eleganciájával. A harmadik nő részben takarásban van, mintha egy csendes, bensőséges pillanatba merült volna. A művész technikája aprólékos, szinte fotórealisztikus a textúrák megjelenítésében – az áttetsző anyagoktól a fényes márványon át a csillogó vízig. A lágy, pasztell színpaletta nyugodt, napsütötte délután hangulatát idézi, tele klasszikus bájjal. A kompozíció kiegyensúlyozza a függőleges és vízszintes vonalakat, természetesen vezeti a tekintetet az álló alak mozdulatától a többi nő laza pózáig, végtelen horizont előtt. Ez a festmény kiválóan példázza a századforduló klasszikus antik iránti rajongását, ötvözve a történelmi romantikát élénk közvetlenséggel, meghívva a nézőt, hogy belépjen egy nyugodt, kifinomult szépségű és finom narratívájú világba.