A portréton meleg, lágy fény ragyog, kiemelve a fiatal lány finom vonásait. Haját elegáns kontyra fésülve, gesztenyeszínben ragyog, ami arra csábít, hogy megérintsük a puhaságát, míg játékos tincsek keretezik édes arcát. Egy lágy kék virágmintákkal díszített ruhát visel, amely szinte tapinthatónak tűnik, a textúrája arra invitál, hogy elképzeljük, milyen könnyű lenne a bőrön. Renoir mesterségesen egyensúlyozza a fény és árnyék játékát, éteri fényt vetítve, ami szinte életet lehel a fiatal alakjába. A hátteret pasztell színekben festették, amely a figyelmet a profiljára vonzza, lehetővé téve, hogy belepillantva egy ártatlansággal és vonzerővel teli világra.

Olyan érzés, mintha az idő megállt volna; ez a megörökített pillanat arra hív minket, hogy gondolkodjunk el a fejében keringő gondolatokról. A kompozíció, noha intim, visszautasítja a közvetlen szemkontaktust, amely vágyakozást vagy kíváncsiságot hagy maga után. Renoir ügyes ecsetfogása impresszionista ködöt teremt, ami nosztalgia és melegség érzéseit ébreszti. Ez nem csupán egy portré; egy ifjúság és az idő múlásának suttogása, ami könnyedén előhívja az élet múló pillanataihoz kapcsolódó érzelmeket - egy privát emlék, amit mind megosztunk.