Ebben a vonzó csendéletben a barackok bősége áll a középpontban, bársonyos bőrük meleg rózsaszín és narancssárga árnyalatokkal ragyog, egy finom kék-fehér tálban elhelyezve, amelyet bonyolult mintázatok díszítenek. A tál nem csupán edény; eleganciával tartja a gyümölcsöt, amely pedig a hagyomány történeteit suttogja. A tál mellett a szőlő zöld és lila árnyalataiban lágyan folyik, szép kontrasztot nyújtva a barackokkal. Az alatta lévő puha fehér terítő kiemeli a gyümölcsök élénkségét, természetesen úgy hajlik, hogy tükrözze a kompozíció általános nyugalmát. A háttér, amely lágy kék tónusokkal van árnyékolva, nyugodt légkört teremt, lehetővé téve a gyümölcsöknek, hogy ellopják a show-t.

Renoir ecsetvonása örömteli spontaneitássá táncol; minden mozdulat a természet bőségének ünneplésének tűnik. Ez a műalkotás túllép a puszta reprezentáción; melegséget és bőséget idéz fel, elvezetve a nézőt egy olyan világba, ahol a legegyszerűbb dolgok örömet árasztanak. Ez egy időben megfagyott pillanat, amely csendes elmélkedésre hívja fel a figyelmet a mindennapi életünk körüli szépségről. A 19. század végének történelmi kontextusa hangsúlyozza az impresszionizmus felé való elmozdulást, ahol a fényre és színre helyezett hangsúly elkezdte meghatározni a művészet új korszakát. Ez a mű kiválóan összefoglalja ezt a szellemet, nemcsak bőséges vizuális lakomát kínálva, hanem egy olyan érzelmi visszhangot is, amely tartós.