Ez a festmény egyszerű, de feltűnő kompozíciójával vonz. Két váza uralja a jelenetet, az egyik sötét vörösesbarna, a másik puha, halványkék. A művész mesterien használta a színeket a kontraszt és a mélység megteremtéséhez; a sötét váza rögzíti a bal oldalt, míg a világosabb váza kiegyensúlyozza, a vásznon át vonzva a tekintetet. A mindegyik vázából kiáramló lombozat életet és mozgást ad a statikus jelenetnek. Az ecsetvonások vastagnak és magabiztosnak tűnnek, tapintható minőséget kölcsönözve a műnek – szinte érzem, mintha kinyújthatnám a kezem, és megérinthetném a leveleket. A háttér a beállítás homályos sugallata, lehetővé téve a vázák és a virágok számára, hogy a középpontba kerüljenek.