Ebben a vibráló műalkotásban egy mély kék vázából egy tűzpiros mákcsokor száguld ki, csodálatosan összhangban a színpompás, szinte elektromos zöld háttérrel, amely körülöleli a színteret. A virágok úgy tűnik, hogy élettel teli táncot járnak, texturált és szinte tapintható sziromjaik meghívják a nézőket, hogy közelítsenek, és merüljenek el szépségükben. A kontrasztos színek melegség és szenvedély érzetét keltik; a vörösek kiáramlanak a szenvedéllyel, míg a vázak hűvösebb árnyalatai mélységet és érdekességet adnak, egyensúlyérzetet teremtve. Minden virágot energikus ecsetvonásokkal ábrázolnak, mozgást sugallva, és hangsúlyozva a művész lazább, kifejező stílusát.

A kompozíció ízletesen egyszerű, mégis hatásos, vonzza a tekintetet a pazar elrendezés felé, amely egy finom asztalon helyezkedik el, amelyet csipkés terítő díszít – egy finom emlékeztető a mindennapi eleganciára. A színek nem csupán fényt gyűjtenek; úgy tűnik, hogy az érzelmekkel rezonálnak, felidézve a nyári meleg és a természet múló szépségére vonatkozó gondolatokat. Ez a darab az 20. század elejének időszakát idézi, amikor a művészi felfedezés fontos szerepet játszott. Ezen művészeti eszközön át a művész közvetíti a still life jelentőségét, nem csupán esztétikai bemutatóként, hanem az élet tűnő pillanatait ünneplő formaként, összeszorítva örömöt és élénkséget a vászon határain belül.