Ez a bájos csendélet megörökíti a mindennapi gyümölcsök derűs egyszerűségét, egy vidám keveréket a banánok és narancsok között, amelyeket egyfajta laza eleganciával rendeztek el. Az ecsetvonások lazaak és folyékonyak, egy meleg érzéssel átitatva, amely arra hív, hogy érinti és megkóstolja a vibráló színeket. A banánok, ívelt formáikkal, lágy ritmust teremtenek, amely átfolyik a vásznon, míg a narancsok, kerekek és vonzók, kiemelkednek a puha, tompa háttérből. A festék kissé durva textúrája felerősíti a tapintási minőséget, minden gyümölcsöt élővé és kézzelfoghatóvá tesz. Szinte érezheti az érettségüket, a virágzó édes illatot, amely a levegőben kering, amikor erre a vonzó kompozícióra néz.

A színpaletta boldog sárga és narancs robbanása, finoman játszva kialakítva a fényt és az árnyékolást. Az árnyalatok és telítettségek különbsége napfényes frissességet idéz, emlékeztetve egy meleg délutánra egy kis piacon. Minden gyümölcs kontúrja nemcsak részletesen rögzített, hanem energikus ecsetvonásokkal megünnepelt, amelyek Renoir örömteli kapcsolatát közvetítik a témákkal. Történelmileg ez a darab a késői impresszionizmus időszakát tükrözi, amikor a művészek egyre inkább a hétköznapi témákra összpontosítanak újra, személyiséget és dolgokat adva nekik. Renoir képessége, hogy ezt az egyszerű tájat szín, fény és textúra ünnepévé alakítsa, egyszerre modern csendélet festményművészetre gyakorolt hatás, valamint hízelgő meghívás a nézők számára, hogy értékeljék a hétköznapit.