Ez a műalkotás egy fiatal lány végtelen báját és ártatlanságát hirdeti, egy bájos portré formájában. Reniér sajátos lágy ecsetvonásai e képet egy álomszerű, etereális minőséggel töltik meg. A lány világosbarna haja, egy élénk piros masnival díszítve, kecsesen a vállára omlik, keretezve angyalian szép arcát. Finom ragyogás látható porcelánszerű bőrén, ami meleg ölelésben fogja át a fényt. Miközben a távolba mered, úgy tűnik, elveszett a gondolataiban; ez egy mély pillanat, ami az időben megfagyott.

Az itt használt színpaletta egyértelműen vonzó, főként puha pasztell tónusok és meleg színek köré épül. A ruhájának gazdag vörösei gyönyörűen kontrasztálnak a hátterek tompa zöldjeivel, ezzel kellemes és barátságos légkört teremtve. Ez a színhasználat a Renoir stílusának tipikus vonása; mesterien képes volt érzelmeket és mélységet közvetíteni a színhasználatával. Esztétikai értéken túl ez a műalkotás arra hívja fel a nézőket, hogy tapasztaljanak meg egy nosztalgikus érzést; majdnem halljuk az ifjúságunk enyhe suttogását, miközben ezen gyönyörű jelenetet figyeljük.