Ez a lenyűgöző, 17. századi alkotás a nézőt a magánszféra egy pillanatába vonja; egy fiatal lány áll egy nyitott ablaknál, tekintetét teljesen beszippantja a kezében finoman tartott levél. Gazdagon díszítve a kortárs divattal, öltözködése egy sötét ruhából áll, amely bonyolult részletekkel van kiemelve, kihangsúlyozva Vermeer mesteri figyelmét az anyagok textúráira és a történelmi pontosságra. Egy lenyűgöző smaragdzöld függöny keretezi a színpadot, melegséget sugallva, miközben sejteket csepegtet a világ rejtelmeibe a nyitott ablakon túl. A puha fény átszűrődik, biztonságos árnyékokat vetve, létrehozva egy nyugodt, mégis fájdalmas hangulatot, amely az óriási érzelmi mélység felfedezésére ösztönöz – a kíváncsiságtól a vágyig; szinte hallani lehet a függöny lágy susogását, ahogy az enyhe szellő átfúj a nyitott területen.

Az, ami megfog, amikor nézem ezt a darabot, Vermeer gyönyörű szín- és kompozíciós használata. Az élénk árnyalatok, amelyeket használ, különösen a mély vörösök, zöldek és meleg sárgák, harmónikusan kontrasztálnak a visszafogott barna és kékekkel, ízléses intimitást kiváltva. A lány alakja kiemelkedik a részletes háttérből, amely díszített falból és angyali alakot ábrázoló festményből áll, ami talán a szeretetet vagy a vágyat szimbolizálja – talán utalás a levél tartalmára. Így a művek az emberi tapasztalat pulzusát tükrözik, felfedve a gondolkodás és az érzelem rétegeit, amelyek átívelnék az időt; ez egyben megfagyott pillanat, de egyben egy lehetőségekben gazdag élő világ – a holland Aranykor valódi ékköve, ahol Vermeer művészete megörökíti a látszólag banális cselekedetet – egy levél olvasását – és mélységet ad neki a meditáció és a történeti bonyolultság élménye közé.