Ez a mű egy férfi portréját mutatja be, feltehetően egy magyar parasztét, aki lenyűgöző jelenség. A tekintete, kissé a középponttól eltolva, a töprengés érzését ragadja meg, és talán a tapasztalatok súlyát is. A művész lazán, kifejező ecsetvonásokkal dolgozik, ami a férfi hajának és ruházatának ábrázolásánál is látható. A kiemelések finomak, de hatékonyan definiálják az alany formáját. Szinte hallom a kabátja suhogását, a bőrén a szelíd remegést.

A színpalettát meleg, földszínek uralják – barnák és okkerek –, melyek az időszámítást és a történelmi kontextust idézik fel. Ezek a színek összefüggő atmoszférát teremtenek, a figyelem az alany arcára összpontosul. A művész képessége, hogy megragadja a fény finomságait az alany arcán és szakállán, különösen figyelemre méltó, mélységet és realitást ad a portréhoz. Ez egy olyan mű, mely egy adott időről és helyről beszél, és betekintést nyújt egy letűnt korszakba.