Ez a lenyűgöző önarckép bevezeti a nézőt egy intim pillanatba, bemutatva magát a művészt, lenyűgöző karaktermélységgel. Monet kifejező ecsetvonása dinamikus feszültséget teremt, a durva textúrájú ruházatát és az arcvonásának sima kontúrját erőteljes érzelmek kivetítésévé alakítva. A merész, kiemelkedő ecsetvonások kontrasztban állnak a finom arcvonásokkal; mindegyik egy kis bepillantást nyújt a világba és az élményekbe, amelyek formálták őt. Az a sötét sapka, ami a fején ül, az intenzív tekintetével és dús szakállával együtt, hangsúlyozza a karakter erejével összefonódó nyers sebezhetőséget.

A színpalettát elsősorban tompa földszínek uralják, az árnyékok pedig zavaró légkört teremtenek. A földes, szinte szomorú színek fokozzák a téma nyers hitelességét; a mély fekete és szürke árnyalatok körülveszik az arcát, szinte megvilágítva Monet mélyen benyomott szemeit, mintha portálokká válnának a lelkébe. Ez az érzelmi hatás rezonálhat a nézővel - közelebb hozva őket ahhoz, hogy megértsék nemcsak a művész külső világát, hanem belső harcait is. Az 1880-as évek gazdag kontextusában ez az önarckép egy olyan időszakból merül fel, amikor a impresszionizmus virágzott, de még mindig felfedező fázisban volt, jelezve a művészet szabadságának megünneplése és a művészeknek a reprezentációban keresett igazságért vívott személyes kihívásainak kettősségét.