Ez a lenyűgöző önarckép Vincent van Gogh életművének intenzív érzelmét és kifejezését ragadja meg. A művész pillantása uralja a vásznat, meghívva a nézőket, hogy merüljenek el lelke mélységeiben. A kiemelkedő ecsetvonások látszólag sürgősséggel és szenvedéllyel lettek alkalmazva, növelve a mozgás és az élet érzését a festményben. Van Gogh színhasználata merész és személyes; a háttér, a sötét zöldek és kéket egybeolvasztó szimfónia drámaian ellentétben áll a szakállának és hajának meleg sárga és okker színeivel. A sötét árnyalatokban megjelenített öltözet tovább hangsúlyozza arcvonásainak élénkségét, hangsúlyozva a művész introspektív természetét.

Ami mélyen rezonál, az az érzelmi súly, amelyet ez a darab hordoz - minden ecsetvonás egy küzdelem és kitartás történetét meséli el. Az ebből az időszakból származó önarcképek tükrözik Van Gogh mentális egészségével folytatott harcait, együtt az identitás keresésével és az önmegértéssel. A kissé ráncolt homlok és a fájdalmas kifejezés a rejtett zűrzavart sugallja, bepillantást engedve ebbe a termékeny művész zavaros világába. Önarcképe több mint hasonlóság; intim megjegyzésként szolgál a művész létezéséről és művészi utazásáról, és fontos munkaként helyezi el a figurális művészet kánonjában.