Ez a portré a csendes elegancia levegőjét árasztja. Az alany, egy töprengő tekintetű nő, lágy fényben fürdik, bőrét finom ecsetvonásokkal jelenítik meg, amelyek finom pírjét ragadják meg. Szeme, a zöld és a kék magával ragadó keveréke, úgy tűnik, mintha a nézőn túl nézne, gondolatokba merülve; talán egy titkot, egy emléket vagy egy még meg nem írt jövőt fontolgat. Ruházata rétegeket ad a narratívához. A nő kalapot visel, amelyet egy puha fodros díszít, amely keretezi az arcát. Köntöse vagy sálja, amelyet lágy tónusú virágmotívumok díszítenek, körülötte omlik, a kor szépség és kegyelem iránti érzékenységének tanúsága. A festmény háttere nem élesen meghatározott, foltos árnyalatokba olvad, ami tökéletes kontrasztot biztosít a gondosan megrajzolt figurával, mélységérzetet és fókuszt teremtve.